"Sólet, ékes égi szikra, Elysium lánya, te Zengené a Schiller óda, ízlelt volna sóletet csak. Istenek mannája, sólet, melynek fozésére Mózest hajdan maga a Jóisten oktatta Sinai hegyén… Sólet, a valódi kóser isteni ambrózia, Paradicsom kéj-kalácsa"
mostanában szinte minden vasárnapra hívok vendégeket. jó ez így nekem, némi motivációt préselek a napba, és van értelme fözni. ma Kaptárlakó és kedvese hivatalosak hozzám, kérésük valami hagyományos zsidó étel volt. sokat törtem a fejem, mivel a hagyományos zsidó ételek többnyire zsíros, nehéz ételek. aztán végül úgy döntöttem szombat este, amikor már esélyem sem volt kóser húst beszerezni hozzá, hogy legyen sólet. végül füstölt oldalaskerült a lábosba, és most malacot eszik a bab, ami tudom én, hogy nem hagyományos, de azért az igyekezet megvolt.
a jó sólet titka az elöforralásban, a vaslábosban és az alacsony lángon sütésben lakik, legalábbis szerintem.
hogy honnan ered a ha szombat akkor sólet, nem tudom. illetve egyrészröl ott a magyarázat, az ember lánya pénteken este, mielött bejött a szombat, szépen betettette a sütöbe alacsony lángra, reggelre kész is volt az étel, meleg is volt,nem volt vele semmi gond. de hogy miért ez a nehéz , zsíros, babból készülö étel lett a zsidóság egyik legismertebb és legkedveltebbje, nem tudom a választ. ha a magyar, vagy közép európai hagyományok és mondák között kutatok, akkor a bab és gersli, mint minden aprószemü hüvelyes a gazdagságot jelenti, a füstölés a tartósságot, bár libát nem lenne szabad enni, mert akkor ugye elrepül a szerencsénk, ahogy a disznó pedig kitúrja azt. ugyanakkor a hagyományos receptben a füstölt libamell mellett füstölt marhaszegy is van, ami meg jót jelent. na de félre a találgatásokkal, lássuk az én most épp tréfli, azaz nem kóser verziómat.
hozzávalók
mostanában szinte minden vasárnapra hívok vendégeket. jó ez így nekem, némi motivációt préselek a napba, és van értelme fözni. ma Kaptárlakó és kedvese hivatalosak hozzám, kérésük valami hagyományos zsidó étel volt. sokat törtem a fejem, mivel a hagyományos zsidó ételek többnyire zsíros, nehéz ételek. aztán végül úgy döntöttem szombat este, amikor már esélyem sem volt kóser húst beszerezni hozzá, hogy legyen sólet. végül füstölt oldalaskerült a lábosba, és most malacot eszik a bab, ami tudom én, hogy nem hagyományos, de azért az igyekezet megvolt.
a jó sólet titka az elöforralásban, a vaslábosban és az alacsony lángon sütésben lakik, legalábbis szerintem.
hogy honnan ered a ha szombat akkor sólet, nem tudom. illetve egyrészröl ott a magyarázat, az ember lánya pénteken este, mielött bejött a szombat, szépen betettette a sütöbe alacsony lángra, reggelre kész is volt az étel, meleg is volt,nem volt vele semmi gond. de hogy miért ez a nehéz , zsíros, babból készülö étel lett a zsidóság egyik legismertebb és legkedveltebbje, nem tudom a választ. ha a magyar, vagy közép európai hagyományok és mondák között kutatok, akkor a bab és gersli, mint minden aprószemü hüvelyes a gazdagságot jelenti, a füstölés a tartósságot, bár libát nem lenne szabad enni, mert akkor ugye elrepül a szerencsénk, ahogy a disznó pedig kitúrja azt. ugyanakkor a hagyományos receptben a füstölt libamell mellett füstölt marhaszegy is van, ami meg jót jelent. na de félre a találgatásokkal, lássuk az én most épp tréfli, azaz nem kóser verziómat.
hozzávalók
- 250 gramm szárazbab - ha lehet fehér
- 2 nagy marék gersli azaz árpagyöngy
- személyenként 1 tojás (héjastúl, alaposan megmosva)
- személyenként 15dkg füstölt hús
- 2 nagy fej hagyma
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- só (módjával, mivel a hús elég sós)
- bors
- 2 evökanál pirospaprika
a babot egy éjszakára beáztatom. a hozzávalókat egy nem müanyagfülü lábosba rétegezem, alulra kerül a hús a tojás és a nagyobb rabokra vágott hagyma, az egész gerezd fokhagymák, majd rá a bab és a megmosott gersli. felöntöm vízzel, megszórom a füszerekkel, és alacsony lángon a tüzhelyen felforralom, majd elömelegített sütöben cc 5 óra alatt készre sütöm.
No comments:
Post a Comment