Hideg ecetes zöldbab leves

Bár a nyár állítólag az utolsókat rúgja, ez azért egy rendes nyári leves. Még tavaly kaptam rá, amikor Ákos barátommal megjártuk Felsőzsolcát, és a nagy árvizet, akárhová betértünk fényképezni, mindenhol ezzel a levessel kínátak meg bennünket, és mi minden alkalommal kitörő örömmel vettük. A közel negyven fokos hőségben nem is esett jól semmi más, csak ez a hideg, savanyú zöldségleves.

hozzávalók:

• 1 kg sárgahüvelyű zöldbab megpucolva
• 2 db zöldpaprika
• 2 szem paradicsom
• 1 nagy fej hagyma
• só
• bors
• pirospaprika
• tejföl
• ecet 

a hagymából, paprikából, paradicsomból és pirospaprikából kissé lecsós alapot készítek,majd rádobom a zöldbabot és alaposan beleforgatom a lecsóba. sózom, és felengedem bőven vízzel. fedő alatt lassú tüzön kb 1 órát főzöm, illetve amíg a bab puha nem lesz. ilyenkor pici borsot szoktam bele tenni, ha kell utána sózom, hozzáadom a tejfölt és összeturmixolom. jégbehűtve, ecettel és kenyérrel tálalom. 

van aki elve beleteszi az ecetet, én, mivel odavagyok a kissé vad savanyú dolgokért, mindenkire magára bízom, hogy mennyit tesz a saját levesébe.

kép persze megint nincs, mert elfogyott, mire ezsembe jutott.

kókusztejes sütőtökkrémleves

pár hete a Vappiánóban volt szerencsém ehhez az leveshez, amikor Zizi barátnőmmel az egésznapos sztárvadászat után kockásra fagyva olvadtunk fel benne. mivel lassan múlik az indián nyár, ami azért idén szokatlanul hosszú volt, és én már megint megfáztam, tegnap eszembe jutott a leves, és meg sikerült is reprodukálni.

hozzávalók

• 1 kissebb sütötök
• 1 sárgarépa
• 1 kissebb fehérrép
• 1-4 fej zeller
• 1 nagy fej hagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 cm friss gyömbér
• só
• bors
• 1 evőkanál hot curry pouder (green cousin márkájú a Culinarisból)
• 1/2 teáskanál chili
• 1 doboz kókusztej konzerv
• 2 dl főzőtejszín
• 4 dl zöldség vagy húsleves (lehet kockából is)

a felkockázott zöldségeket, a finomra vágott hagymát és gyömbért és az egész fokhagyma gerezdeket egy serpenyőben megpriítom, majd puhára párolom. ez azért fontos, hogy a zöldségek szépen karamellizálódjanak, ezzel adva meg a leves ízét. amikor már puhák egy fazékba öntöm a keveréket, fűszerezem, kicsit tovább pirítom, majd hozzáadom a kókusztejet, az alaplevest és a tejszínt, összeturmixolom és felforralom. nem egy wasistdas. cserébe finom.

batáta izé

hideg van, tél és rosszkedv. a rosszkedv oka, a hideg, a tél, és még egy kisebb alakulat más dolog, de azokról most nem beszélek. a batátáról - ami magyarul édesburgonya, de én egy sznob vagyok, és ezért flancosan batátának nevezem - viszont annál többet.

sokáig nem is tudtam, hogy a világon van, amíg csak még Dániában Ayman, a séf, nem csinált valami mellé köretnek hagymával, fokhagymával, oregánóval és egy pici rozmaringgal. akkor elájultam, hogy ez mi ez ami ilyen finom, és az ájulás azóta is tart. természetesen a batáta Dániában fillérekbe került, csakúgy, mint Israelben, ellenben itthon a hús árával vetekszik. mivel én nem nagyon kulitválom a húst, ezért időnként beújítok egy kis batátát. ez történt most is.

hozzávalók

• 2-3 szem édesburgonya
• 5-6 szem sima krumpli
• 2 fej hagyma
• 2 paradicsom
• 5-6 gerezd fokhagyma
• oregánó
• rozmaring
• só
• kéksajt
• egy marék pirított dió
• 2 evőkanál olaj

a hagymát apróra vágom, és az olajon megfuttatom. a krumplit és az édesburgonyát apró kockákra vágom, és a hagymára dobom, majd a pucolatlan gerezd fokhagymákat is. a paradicsomoakt nyolcadokra vágom, sózom, rádobom a fűszereket és megpirítom az egész hóbelevancot. amikor a krumpli puha és az édesburgonya szétfőtt, meg kicsit az alja a cuccnak odakapott, akkor kész.

tálaláskor megszórom a tetejét az apróra vágott pirított dióval és kéksajtot morzsolok rá.

taboulah

még karácsonykor jártam Israelben, amikor is végkép szerelembe este a közel keleti gasztronómiával. a menta-petrezselyem-koriander bermuda háromszögében úgy vesztem el, mint kisdiák a kétismeretlenes egyenletben. teljesen odavagyok érte, ez nem kérdés.
mivel napok óta a május novemebert játszik, úgy gondoltam, hogy eljött az ideje nyarat idézni - hátha az időjárás is észreveszi magát.
hozzávalók

• 1 hatalmas csokor petrezselyem
• 1 csokor menta
• 1 csokor koriander
• 1/2 citrom leve
• 1 csomag újhagyma
• 10-15 szem koktél paradicsom
• 2 kis cukkini
• 1 sárga kaliforniai vagy kápia paprika
• 1 piros kápia paprika
• 6-7 szem datolya
• olivaolaj
• 1,5 bögre kuszkusz
• 3 bögre víz
• só
• bors
• olivaolaj

a vizet felforralom. a a kuszkuszt egy nagy salátás tálba öntöm, sóval, 2 evőkanál olivaolajjal összekeverem, majd hozzáadom a forró vizet, alaposan elkeverem, és lefedem. minimum tíz percig hagyom állni. a zöldfűszereket, pici sót, a hagymát és a citrom levét pici olivaolajjal összeturmixolom, amig egy sűrű zöld krémet nem kapok, majd hozzákeverem, a kuszkuszhoz. a cukkinit apró kockákra vágom, és kevés olajon megpirítom, majd az össszes többi hozzávalót is apróra kockázom, és együtt a kuszkuszhoz keverem. 2-3 de inkább több órát hagyom a hűtőben összeérni. kismókuok magában is ehetik, nagymókusok kebabhoz is tálalhatják.

butter paneer

évek óta rabja vagyok az indai konyhának. az indai ételek, mintha gyógyszerei lennének a léleknek. segít ha rossz kedvem van - olyan vidám az sok piros, és olyan jó az a mindent átjáró fűszeres illat. jókedvemben is bármikor szívesen főzőm és eszem, a barátaim pedig egyenesen meg vannak veszve érte.
a butter paneer a maga módján egyszerű. akármennyire is szeretek főzni, nem szeretek több órán át a tűzhely felett görnyedni, és ez az étel fél órányi idő alatt elkészíthető. mondhatnák, hogy gyors kaja.

hozzávalók

paneer

• 2 liter 3,5% - os zsírtartalmú vagy házi tej
• 2 dl citromlé

a szószhoz

• 1 fej hagyma
• 1/2 bögre vegyes aszalt gyümölcs (papaya, mangó, ananász, aranymazsola)
• 1 közepes sürített paradicsom konzerv
• 3 dl sűrű főzőtejszín
• 1 teáskanál gyömbérkrém
• 5 evőkanál madaras curry fűszerkeverék
• 1 evőkanál garam masala
• 5-6 szem kardamom
• 1 evőkanál cukor
• 2 evőkanál tisztított vaj, azaz ghi
• só
  

a tejet felforralom, majd amikor már forr, hozzáadom a citromlevet, és egy tiszt konyharuhán átszűröm. a savót kiöntöm, a túrószerű anyagot, ami a konyharuhában marad, amennyire tudom összepréselem, hogy minél inkább egy kis sajtgömbőc legyen.

egy mélyebb lábosban felmelegítem az olajat, az apróra vágott hagymát megfuttatom rajta, majd hozzádom először a cukrot és a gyömbért, majd az aszalt gyümölcsöket, a fűszereket, végül a paradicsomot, és együtt pirítom, amíg a paradicsomnak barnás színe nem lesz.
ekkor hozzáadom a tejszínt, és a sót, alaposan elkeverem (ha kell még teszek bele madaras curry port, és sózóm) majd cc 2dl vízzel felengedem és összeforralom. A közben szépen gömbőccé lett sajot felkockázom, és a szószba rakom, egyet hagyom még forrni, hogy összeérjenek az ízek.
butter naannal tálalom.
kép persze megint nincs, mert mire eszembe jutott fotózni, már elfogyott...

Zellerkrémleves

a tél utolsó lehelete - gondoltam miközben ezt a levest csináltam, meg hogy Julia Childnak messzemenőkig igaza volt a vaj hatalmát tekintve. merthogy ebben a receptben sok vaj van. főleg ahhoz képest, hogy egy zellerkrémlevesbe mennyi szokott kerülni. a végerdemény egy finom, selymes, lélekmelegítő.

hozzávalók

• 1 nagy fej zeller
• 2 fehérrépa
• 5 dkg dió
  
• 5 evőkanál vaj
• 2 dl sűrű főzőtejszín
• 0,5 dl zubrovka (vodka is lehet)
• só
• bors
• 3 dl zöldésgleves alaplé (1 leveskocka 3 dl vízben feloldva)

a zellert és a fehérrépát megpucolom, és vékony szeletekre, illetve karikákra vágom. egy serpenyőben pici vajat melegítek, és mikor már habozva forr, megsütögetem benne szeletenként a zellert (mindig pont annyit teszek a serpenyőbe, hogy kényelmesen elférjen, így sül meg a legjobban. a sütés a keletkező karamellréteg miatt fontos, ettől lesz ez a leves más, mint a sima zellerkrémleves) majd a fehérrépát is megsütöm dióval együtt. amikor kész, egy lábosba teszem, a megsütött diót, zellert, fehérrépát, felöntöm a tejszínnel, az alaplével, zubrovkával, sózom, borsozom, beledobom és hagyom felforrni. amikor felforrt, krémesre turmixolom. igény szerint lehet utánsózni, borsozni vagy még vizet adni hozzá. zeller chipssel tálalom.
(kép majd lesz)

szeder pie nádmelasszal

régen nem sütöttöttem semmi édeset, úgyhogy most, vasárnap már igazán muszáj volt. ráadásul némi szeder is ott figyelt a mirelitben, és én annyira, de annyira vágyni kezdtem azt az édes, mindent átjáró gyümölcsös pie illatot.

az alaptésztát egyik kedven szakácskönyvemből vettem, aminek 1001 könnyű étel címe. viszonylag klasszikus amerikai receptek vannak benne, és ez a süti is, mint tradicionális apple pie szerepel benne, bár én mindenféle gyümölcsből szoktam csinálni. sikere is van mindíg. minimális kicsit linyer jellegű tészta, és a rengeteg gyümölcs. még soha, de soha nem maradt belőlle egyetlen pici morzsa sem másnapra, úgyhogy fogalmam sincs, mennyi ideig áll el vajon...

hozzávalók:

a tésztához
200gr puha vaj/esetleg margarin
300 gr átszitált liszt
0,5dl víz
1 csipet só

a töltelékhez
300 gr - mirelit szeder / lehet más savanykás gyümölcs is, vagy szezonális friss gyümölcs /
2 evőkanál nádmelasz
2-3 evőkanál zsemlemorzsa
1/2 vaníliarúd

egy nagy tálba beleszitálom a lisztet, majd a vajjal és a sóval összemorzsolom. amikor már szép morzsás az egész, hozzáadom a vizet, és az egészet kemény, fényes tésztává gyúrom, majd 1/2 óra hosszát a hűtöben pihentetem. ha letelt a fél óra a tésztát 2/3 - 1/3 arányban kettészedem, és nagyobbik darabot 0,5 cm vékonyra nyújtom. a sütöfromát kivajazom, és beleteszem a kinyújtott tésztát, úgy, hogy ha a sütőformán érjen bőven túl mindenhol. a gyümölcsöt belerakom, szépen elrendezem, hogy mindenhová egyformán jusson, majd rácsurgatom a lehető leg egyenletesebben a két evőkanálnyi nádmelaszt és megszórom a zsemlemorzsával. (természetesen lehet cukorral vagy mézzel is édesíteni, ha nincs otthon melasz. az a fontos,hogy ne rakjunk túl sok édesítőszert bele, mert akkor elvész a dolog frissesége. a zsemlemorzsa azért kell, hogy a gyümölcsből a sütés során felszabaduló folyadékot felfogja ) a fél vaníliarúdból kikaprom a kis magvakat, és óvatosan rászorom a szederre azt is. a másik fél tésztát is 0,5 cm vékonyra kinyújtom, és a befedem vele a gyümölcsöt. a lelógó széleket szépen visszahajtogatom ettől lesz szerintem olyan otthonosan szép a süti. a tetjét megkenem egy tojás sárgájával, majd villával megszurkálom, hogy a levegő távozni tudjon. előmelegített sütőben, közepes fokozaton cc 35 percig sütöm, amíg a teteje szép aranyszínű nem lesz. a vanília fagyival igazi kebelbarát a forró szedres pie...

csoki csoki csoki

a munkának nevezett K2 megmászása után az ember lánya csak egy szezon Jóbarátokra és sok csokira vágyik szerintem. persze nem volt otthon semmi csoki, úgyhogy irányba vettem a Culinarist, ahol beszereztem némi sok százalakékos csokit meg marshmellowt és ezzel el is dölt, csoski muffint csinálok. a lelki szemeim előtt megjelentek az olvadt habcukor felhők a szép sötétbarna csokiban. hjajjj...

hozzávalók

• 100 gramm keserű csoki (85%os kakaótartalommal)
• 2 evőkanál hagyományos kakópor
• 2,5 bögre liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás
• 3 dl tej
  
• 3 nagy marék marshmellow
• 25 gramm vaj
• csipet só
• csipet fehér bors

a csokit és vajat gőz fölött megolvasztom és egy marék marshmellowt simára keverek benne. a lisztet egy tálba szitálom, és a kakaóporral meg a sütőporral és sóval borssal öszekeverem. a megolvasztott csokit a szárazanyagokhoz keverem majd hozzáadom a tejet és a tojást, és addig keverem, amig sima sűrű masszát nem kapok. ekkor hozzáadom a maradék marshmellowt és alaposan összeforgatom, hogy mindenhol legyen a tésztűban. kivajazott muffinformába töltögetem, vagy kapszlikba, és előmelegített sütöben tűpróbáig sütöm. kicsit lágy kell maradjon a közepe, a browniehoz hasonlóan.

pay it forward

A játékszabályok:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem. (Nem feltétlenül gasztro-ajándékról lesz szó, de nagy rá az esély.)

3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4. Cserébe előre kell "fizetni", mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak három embert.


most aztán kiderül, hogy van e errefelé három bátor... szóval?

pasta

már régi vágyam volt a home made pasta. irigykedve néztem a mindenféle főzős műsorokban, ahogy mosolygó, vékony nők sitty-sutty csinálják a tésztát minden nehézség nélkül. azt éreztem nekem is kell egy tésztagép. így addig-addig jártam utána, míg a Hunyadi téri piacon sikerült beszereznem az új barátot. azóta nincs megállás, a gép meg én haknizunk. van hogy együtt, van, hogy csak én meg a végtermék a kis dobozkában. ami a legszembetűnőbb különbség, hogy a tészta főzési ideje valóban lecsökkent 2-3 percre, és hát az íz, no mercy. ahogy kenyeret sem veszek jóideje, úgy fest, tésztát sem fogok, hacsak nem a jó öreg napközis kagylótésztára fogok vágyni.

a tészta receptje ahányházannyiszokás dolog, szóval ez itt az én verzióm:

hozzávalók

• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 0,5 dl víz
• só
• bors

a lisztet átszitálom, majd beleadom az összes hozzávalót, és szép, fényes, kemény tésztát gyúrok belőle. felhasználás előtt fél-egy órát pihentetem a hűtőben, majd hat darabba szedem, kukacformára gyúrogatom őket, és kinyújtom a géppel. ha olyanom van, simán csak a széles metéltvágóval összevágom a lapokat, ha meg olyanom van, nem vágok semmit. lisztes deszkára teszem, a feléig megkenem tojással, kis kupacokat halmozok rá, pl. friss kecskesajtból, olyan 2 centi távolságra egymástól, és fél centire a tészta szélétől. majd ráhajtom a másik felet és a kupacok között óvatosan lenyomogatom. derelyevágóval kockákra vágom és forró vízben 3 perc alatt megfőzöm. ezt ha akarom, már raviolinak is hívhatom.

bagel

a bagel, márha a New York Bagel Co.-nak hinni lehet, eredetileg Bécsben született. mégpedig a jó udvari bécsi pék egy lengyel király tiszteletére fejlesztette a gyűrű formát az 1630-as években. azért, hogy ezzel is kifejezze a háláját a király iránt, aki megóvta osztrák sógorainkat a töröktől (mint oltalmazó gyűrű), később gyermekágyas anyáknak adták ajándékba, a születés és a szülés nagyszerűségére utalva (kis lukon át a nagyvilág. heh. elég vicces ötlet). a lengyelektől járta be kelet-európát, lett népszerű oroszországban, ahol a nagy szerencse jelképe lett, és dalocskát is írtak hozzá. az 1800-as években az USA-ba vándorló kelet-európai emigránsok tették világhírűvé.

én először a New York Bagel nevü büfében találkoztam vele, amit, mióta megszünt hiányolok, csakúgy, mint a Dounkin Donouts-ot vagy a Wendy's-t. (tényleg, vajon miért mentek ezek a helyek tönkre?) a lényeg a lényeg, a bagelt lehet enni frissen, másnaposan, pirítva, natúrban, sajtkrémmel és eperrel, meg ahogy jól esik. általában 5 fő íz a meghatározó: natúr, fahéjas mazsolás, pirított hagymás, szezámmagos, sokmagos. az arabok előszerettettel tesznek rá egy zathar nevű szezámmagos fűszerkeveréket.

hozzávalók:

• 1,5 dl langyos víz
• 2 teáskanál cukor
• 2 teáskanál joghurt
• 2 teáskanál só
• 1/2 friss élesztő
• cc 40 dkg liszt
• egy tojás sárgája

az élesztőt a vízbe morzsolom, majd simára keverem a joghurttal és a cukorral, és felfuttatom. hozzáadom lassan az átszitált lisztet, majd addig gyúrom, míg ruganyos tészta nem lesz belőle. ekkor hozzádom a sót, és átgyúrom. majd kelni hagyom, amíg a duplájára nem kel. ekkor átgyúrom, kipofozva belőle az összes levegőt, majd újra megkelesztem a duplájára.
amikor másodszor is megkelt, 8 egyenlő részre osztom a tésztát, és lisztes deszkán cc 0,5 cm vastag téglalapokat nyújtok belőlük. ezeket a hosszabbik élük mentén feltekrem, gyűrűbe formázom. lisztes deszkán vagy sütőpapíron újabb 30-40 percig kelesztem őket. közben két kiskanál cukorral vizet forralok egy nagy lábosban. miután megkeltek a bagelek 1,5 percre a forró, lobogó vízbe teszem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsibe szedem át. a tojássárgáját alaposan elkeverem, és a félkész bageleket megkenem vele. előmelegített sütöben cc 20 perc alatt készre sülnek.

sülve főve II.

régi adósság a főve rész a sülve főve I. postból. szóval akkor jöjjön a minestróne.
amit azért tudni lehet erről a levesről, ami nekem abszolút kedvencem. olasz paraszt étel, amibe néhol rizst, néhol ravilolit, néhol meg semi nem főznek. magában is kiadós, nem kell bele tészta, szerintem, a sok bab miatt, simán megállja a helyét főételként is.

hozzávalók

• 4-5 szem érett paradicsom
• 1/2 bögre fejtett bab
• 3 nagy sárgarépa
• 1/4 fej kelkáposzta
• 1 kis zellergumó
• 1 kisebb fehérrépa
• 1 bögre zöldborsó
• 1 kis cukini
• 1 nagy salotta hagyma
• 20 dkg ceruzabab
• olivaolaj
• só
• bors
• lestyán
• zsálya
• bazsalikom
• kakkufű
• oregánó
• fokhagyma
• 1 liter víz
  

a zöldségeket (mindet, kivéve a fejtett babot) apró kockákra vágom. nagyobb fazékban két evőkanál olivaolajat felhevítek, megfuttatom rajta a hagymát, és a fűszereket, majd rádobom a zöldségeket, és kicsit megpirítom, ezután sózom, és felöntöm a vízzel. lassú tüzön cc 1,5 órán át lefedve főzőm. friss kenyérrel a tetjén reszelt parmezánnal tálalom.

dolci avagy a tejszín dícsérete

újabb melós hétvége Svájcban, és most sütirecept jár mellé. a Chocolatte Dolci, ami egy szuper krémes, szuper csokis szuper, amellett, hogy igazi kalóriaorgia, a hajnali három órás szakadatlan esöt is képes volt feledtetni. boldogan faltuk mind. Giuseppe, a téglagyári szakács ott csinálta a helyszínen titokban.

a dolcinak - illetve ahogy a magyar kollégák ejtették Dólcsinak - négy fontos összetevöje van. az egyik a csokis piskóta, a másik a csokismousse, a harmadik a tejszín a negyedik pedig a jó olasz meggylikör. szóval hedonizmusa javaból, nincs ezen kérem itt mit szépíteni.

szóval akkor a recept.

hozzávalók:

• 0,5l sűrű tejszín
• 6 tojás
• 1 tábla keserű csoki (70-80% os a legjobb)
• 2-3 evőkanál kakaópor
• 0,5 dl meggylikőr
• 1 csomag sütőpor
• 12 evőkanál cukor
• 2 teáskanál porcukor
  
• 6 evőkanál liszt
  
• só
• víz
• 10-15 szem magozott meggy (befőtt is jó)
  

6 tojást szétválasztok, a sárgáját simára keverem a 6 evőkanál cukorral és egy csipet sóval. a lisztet átszitálom, összekeverem a sütőporral és a kakaóval majd simára keverem a tojásos cukorral. a 6 tojás fehérjét kemény habbá verem, és fakanállal, hogy nehogy összetörjön a litsztes keverékhez adom, és finoman összekeverem. sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom a kész masszát és előmelegített sütőben tűpróbúig sütöm. ez a piskóta lesz a Dolci alapja.
a vizet a maradék cukorral alaposan elekeverem, összeforralom, míg szirup nem lesz belőlle, majd a kész piskótára locsolom.
a csokoládét vízgőz felett megolvasztom, hozzáadom a meggylikőrt, belekeverek 2,5 dl tejszín keményre vert habját hozzáadom. a maradék tejszínt a porcukorral keménz habbá verem.
és akkor most jön a rétegezés. a piskótát kétfelé vágom. az első lapot egy mélyebb tálba teszem, megkenem a csokimoussel, majd egy vékony réteg tejszínhabbal. 10-15 meggyszemet rápakolok, majd jön a második piskóta rész, a csoki mousse második fele, és a maradék (rengeteg) tejszínhab. a kész Dolcit alaposan lehűtöm. fogyasztás előtt olyan 2-3 órával praktikus elkészíteni, hogy legyen ideje megdermedni.

az újkrumpli meg az ö csodái II.

továbbra is Pirkó kedvéért krumpli me túró. amikor megbeszéltük, hogy tengap este átjön, rögtön persze az jutott eszembe, hogy jó lenne neki a túró és krumpli kicsit érdekesebb és egzotikusabb formációját csinálni, aminek ez lett az erdemény

újkrumplis madars curry

hozzávalók

• ½kg ujkrumpli
• 1l 3,5 % tej
• 15 gramm szárított papaya
• 1 ázsiai citromfü
• 2 dl joghurt
• 1 kis doboz sürített paradicsom
• 1 kg friss paradicsom vagy 2 doboz konzerv hamozott paradicsom
• cc 2cm hosszú gyömbér / 1 kiskanál gyömbér krém
• 2 evöknaál ecet
• só
• 2 kis friss chili paprika - zöld
• madaras curry füszerkeverék
• 4 db száritott paradicsom
• 2 kis salotta hagyma
• 10 dkg vaj
  

a tejet egy lábosban felforralom. amikor forr hozzádom az ecetet, megkavarom. a kicsapódott tejet, egy szüröbe rakott tiszta konyharuhán át leszüröm, alaposan kicsavarom a konyharuha segítségével belölle a felesleges vizet, és hagyom hülni meg csöpögni.

a vajat megolvasztom egy nagyobb labosban. a hagymát és az ázsiai citromfüvet egészen apróra vágom, és a forró vajhoz adom. a gyömbért belereszelem, ha krém, akkor csak simán azt is hozzádom a hagymához és citromfühöz. a szárítt paradicsomot ollóval a la´bosba aprítom, és hozzádom a szárított gyümölsoket is. a krumplit is apróra vágom, cc 1x1es kockákra, és a hagymás keverékkel pirítom kicsit. a paradcsiomokat negyedkbe vágom, a sürített paradicsomot kis vízzel felhígítom, és azt is a többihez adom, majd lefedem, és cc 40 percig lassú tüzön puhára fözöm az egészet. amikor már a krupmli puha a kész túrót (magyarul panirt) belemorzsolom, az finomra vágott chilivel együtt és kis joghurttal összeforralom. naannal tálalom, de rízzsel is jó. én most épp összeturmixoltam, de nem muszáj. a fözési idöt le lehet csökkenteni, és kicsit variálni az ételen, ha a krumplit a fözés elött sült krumplinak megsütjük, és úgyis tuti. akkor egyáltaln nem kell turmizolni.

az újkrumpli meg az ö csodái I.

tegnap, amikor Pirko eljött meglátogatni, és a lila vállamat megnézni (végül nem nézte meg) az éppen szanaszéjjel heverö kiskegyedböl próbált túrós krumplis recepteket vadászni, ahogyan az a címlapon hirdetve volt (egy marhasültes recept volt a belbecsben túróval, krumpli sehol). szóval mivel megígértem, most jöjjön egy. több majd késöbb.

újkrumpli túrókrémmel

hozzávalók

• 1 kg parázskrumpli
• ½kg ricotta túró
• 1 tojás
  
• 2 dl joghurt
• 2-3 szál újhagyma
• 1 dl olaj
• 1 dl víz
• só
• bors

a parázskrumplikat megmosom, félbevágom, belerakom egy kisebb tepsibe, majd az olajjal összekevert és megsózott vízzel meglocsolom, alufóliával letakarom, és ëlömelegített sütöben cc 15 percig sütöm. az újhagymát egészen apróra vágom, összekeverem a tojással, túróval és a joghurt, sózom, borsozom. a krumplit cc 15 perc után kiveszem a sütöböl, leszedem róla a fóliát, és beborítom a túróval. újabb 15 percre visszateszem a sütöbe.

medvehagymás pogik és Sunday Brunch kezdöknek és haladókank

a Judapest féle Sunday brunchra készültek, a drága jó medvehagymás pogik, mivel pár nappal korábban egy Nemes-ladányi terepzsemléböl randomszerüen érkezö téglagyári kisiparos hozott egy jó csokorral. ezzel egyébként nagyjából idénre ki is fújt a medvehagyma, nagy bánatomra, és már csak szárított lesz. .

a Brunch, ami egyébként az angol Breakfast és Lunch összevont alakja, és Nyugat - Európában meg Amerikában nagy népszerüeségnek örvend, nekem a kedvenc étkezésem. még Dániában kaptam rá, és mindamellett, hogy mindenféle hedonizmusomat kielégíti, egészen mellékesen, egy nagyobb családnak, vagy közsségnek gazdaságos is, mivel a heti maradkékokat szokták a népek újratölteve, felrissítve feltálalni a családnak,meg rengeteg zöldséget, gyümölcsöt. a Brunch nem csak az irreális kínálta miatt a hedonizmus csúcsa, hanem azért is, mert sokáig tart, reggeltöl délig, kora délutánig, így aztán van idö végigenni és élvezkedni az egész menüsört. a dolog egyáltalán nem hasonlít a konszolidált villásreggelire, akárhogy is próbáljuk lefordítani a brunch szót, még talán a reggebéd lenne rá a legjobb és legtalálóbb, de ilyen szó márpedig nincs. most pedig jöjjön a házi kenyér átdolgozott receptje pogira

hozzávalók

1 élesztö - nem por!
½ evökanál méz
2 dl kézmeleg víz
75 dkg kg liszt - ez most búzacsírás meg teljes kiörlésü rozs volt, de bármilyen liszt jó nagyjából
25 dkg juhtúró
1 evökanál olaj
1 csokor friss medvehagyma
1,5 dl író (lehet joghurt vagy kaukázusi kefír is ha író nincsen)

az élesztöt a vízzel és mézzel simára keverem, hozzádok ½ kg lisztet, az írót meg az olajat és simára keverem. ezután hozzádom a finomra vágott medvehagymár és juhtúrót és ismét simára keverem, majd keményre gyúrom a tésztát a maradék liszttel. fólíával lefedem, és meleg helyen (pl sütö teteje) cc 30-40 percig kelni hagyom, közben a sütöt elömelegítem. amikor cc a duplájára kelt a tészta, két kezem között böngyörgetve cc diónyi kis labdákat gyúrmázok belölle, és sütöpapírral bélelt tepsibe teszem. a tetjét vizzel kevert olajjal (1dl vízhez 1 teáskanál olaj) megkenem, hogy szépek legyenek. cc 25 perc alattkészre sütöm. bezsebelem az elsimerö mosolyokat.

sülve-föve I.

múlt héten randomszerüen villámlátogatást tettem Locarnóban, furcsa munkaokokból, mindenesetre a DHL-t köszönet illeti, hogy elszúrták nekem valamit, én meg mehettem. Mivel Locarnonak nincs nemzetközi reptere, így Milánóban landoltam, ahonnan, ahová kocsival hoztak vittek. egy kis hegy faluban zajlik a téglapakolás, ahol olyan házi minsetrónéhoz volt szerencsém, amit valószínüleg, amíg élek nem felejtek, na és persze a szicílai sütl-rizsgombóc sem megy ki a fejemböl. vasárnap reggel, amikor már haza felé jöttem, még nem volt nyitva a szálló étterme, így a reggelit buktam, de a reptéri mini pékség kárpótolt egy csodával. mintha quich lett volna, de közben mégsem. ma aJudapest brunchra ennek egy réteslapbacsomagolt verziójával leptem meg a népet. azt mondták szerették. gondolom nem hazudtak, mivel egy falat nem maradt belölle.

Gombás rétestorta

hozzávalók

• ½kg gomba
• 3 szál újhagyma
• 5 tojás
• 15 dkg márványsajt, vagy gorgonzóla
• vegeta
• bors
• olaj
• 1 ½ csomag réteslap
• 1 tojás kenéshez
  

egy serpenyöben olajat hevítek, az újhagymát felkarikázom, és megfutattom rajta, és az összevágott gombát megdinsztelema vegetával meg jó sok borssal. amikor kész, hagyom kihülni kicsit, összeturmixolom majd belemorzsolom a sajtot és belekeverem az öt tojást. tortaforma aljára sütöpapírt teszek, majd a formát szépen kibélelem a réteslapok felével, beleöntöm a tojásos gombás keveréket, majd szépen befedem a maradék réteslapokkal. a tetjét megkenem tojással, hogy ne nyíljon ki, és szép aranybarna legyen. elömelegített sütöben cc 25 perc alatt készre sütöm.

Thai kókuszos csirkeleves

ez az étel igazi hideg napk levese. legalabbis számomra. kiadós, és borzasztóan csípös.legalábbis én, úgy szeretem. Tiptöl a kedves thaiföldi takarítónötöl tanultam, még Dániában, és bár én nem eszem meg a húst belölle, azért nagyon szeretem. vegatáriánus változatát champion gombával készítem.

hozzávalók

• 450ml kókusztej (konzerv kapható)
• 3-4 szál ázsiai citromfü
• 1 nagy csokor friss zöldhagyma
• 1 póréhagyma
• 1 fej salotta hagyma
• 1 kis fej lilahagyma
• 50 dkg csirkemell
• 1 bögre jázmin rízs
• curry
• 1 friss zöld chilie
• 2 friss piros chilie
• 10-15 frisskorianderlevél
• só
• rózsabors
• olaj
  

egy nagy lábosban felhevítek két-három evökanál olajat, megpirítom benne a kockára vágott húst, majd a felkarikázott ázsiai citromfüvet, zöldés póréhagymát, és az egészen apró kockákra vágott salotta és lialhagymát. amikor a hagyma már üveges, és a csirke is kezd egy kis színt kapni, hozzádom a rízsr, hagyom kicsit megpirulni - amíg a szemek egészen fehérek lesznek. alapos átforgatás utánmegszórom alaposan curryvel, egy olló segítségével belevagdosom a chilie paprikákat, alaposan összekeverem, majd hozzáadom a kókusztejet és sózom, borsozom, valamint beleszórom az egészen apróra vágott koriander leveleket. lassú tüzön addíg fözöm, amíg a rízs meg nem puhul.

medvehagyma pestó svájci módra

a medvehagyma maga csoda. órákat lehetne zengedezni mennyiféle jótékony hatása van, de én msot nem teszem. régóta vagyunk barátok, a medvehagyma meg én - jó tíz évvel ezelött egy fasírt formájában találkoztunk egy bioboltabn. szerelem volt elsö kóstolásra, mit szépítsem.
tegnap, amíg Petrával az svájci látványtervezövel vártuk a rendezöt egy hatalmas medvehagyma mezöbe botlottunk a kiszemelt helyszín mellett, ígyhát szüreteltünk rendesen - jó másfél kilónyi levelet gyüjtöttünk össze ketten, aminek egyharmadából ma reggel pestó lett Petra insturkciói alapján.

lássuk hát a medvét (vagy hagymát)

hozzávalók

• 1 nagy csokor medvehagyma
• 10 nagyobb bazsalikom levél
• 1 lime leve
• 2,5 dl extraszüz olivaolaj
• 15 dkg pirított fenyömag
• 10 dkg pamrezán
• 1 kiskanál szárított, örölt rozmaring
• 1 kiskanál só
  

a hozzávalókat aprítógépbe teszem, és addig turmixolom, míg sürü krém szerü lesz. felhasználása... szóval friss kenyér mellé, húsokat belepácolni, föleg marhát, bárányt vagy nyulat, esetleg csirkét, simán kifött tésztára tenni, szendvicsbe vékonyan kenni. szóval bármi, ami jónak tünhet, vagy gusztusunk támad rá.

tréfli sólet

"Sólet, ékes égi szikra, Elysium lánya, te Zengené a Schiller óda, ízlelt volna sóletet csak. Istenek mannája, sólet, melynek fozésére Mózest hajdan maga a Jóisten oktatta Sinai hegyén… Sólet, a valódi kóser isteni ambrózia, Paradicsom kéj-kalácsa"

mostanában szinte minden vasárnapra hívok vendégeket. jó ez így nekem, némi motivációt préselek a napba, és van értelme fözni. ma Kaptárlakó és kedvese hivatalosak hozzám, kérésük valami hagyományos zsidó étel volt. sokat törtem a fejem, mivel a hagyományos zsidó ételek többnyire zsíros, nehéz ételek. aztán végül úgy döntöttem szombat este, amikor már esélyem sem volt kóser húst beszerezni hozzá, hogy legyen sólet. végül füstölt oldalaskerült a lábosba, és most malacot eszik a bab, ami tudom én, hogy nem hagyományos, de azért az igyekezet megvolt.
a jó sólet titka az elöforralásban, a vaslábosban és az alacsony lángon sütésben lakik, legalábbis szerintem.

hogy honnan ered a ha szombat akkor sólet, nem tudom. illetve egyrészröl ott a magyarázat, az ember lánya pénteken este, mielött bejött a szombat, szépen betettette a sütöbe alacsony lángra, reggelre kész is volt az étel, meleg is volt,nem volt vele semmi gond. de hogy miért ez a nehéz , zsíros, babból készülö étel lett a zsidóság egyik legismertebb és legkedveltebbje, nem tudom a választ. ha a magyar, vagy közép európai hagyományok és mondák között kutatok, akkor a bab és gersli, mint minden aprószemü hüvelyes a gazdagságot jelenti, a füstölés a tartósságot, bár libát nem lenne szabad enni, mert akkor ugye elrepül a szerencsénk, ahogy a disznó pedig kitúrja azt. ugyanakkor a hagyományos receptben a füstölt libamell mellett füstölt marhaszegy is van, ami meg jót jelent. na de félre a találgatásokkal, lássuk az én most épp tréfli, azaz nem kóser verziómat.

hozzávalók

• 250 gramm szárazbab - ha lehet fehér
• 2 nagy marék gersli azaz árpagyöngy
• személyenként 1 tojás (héjastúl, alaposan megmosva)
• személyenként 15dkg füstölt hús
• 2 nagy fej hagyma
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• só (módjával, mivel a hús elég sós)
  
• bors
• 2 evökanál pirospaprika

a babot egy éjszakára beáztatom. a hozzávalókat egy nem müanyagfülü lábosba rétegezem, alulra kerül a hús a tojás és a nagyobb rabokra vágott hagyma, az egész gerezd fokhagymák, majd rá a bab és a megmosott gersli. felöntöm vízzel, megszórom a füszerekkel, és alacsony lángon a tüzhelyen felforralom, majd elömelegített sütöben cc 5 óra alatt készre sütöm.

tárkonyos gombaragu-leves

amit nem biztos, hogy helyesen írtam le.
mostanában a savanykásízekbe vagyok beleörülve. elégge komolyan. amiben nincs citrom, vagy ecet, szinte szóba sem jöhet. ez a raguleves, nem igazi raguleves, mert ugye nincs benne hús, ami a ragulevest ragulevessé teszi. viszont finom, és csípös, hideg napokon igazán felmelegít. (itt, Dániában, ahol átmenetileg táborozom, ilyenek vannak most)
eredetibb recept nyilván van valahol a világ(háló)on, de ez egy saját fejlesztés.

hozzávalók

• 1/2kg csiperke gomba
• 3 közepes sárgarépa
• 1 kis fehérrépa
• 1/2 fej kis zeller
• 1 nagy vöröshagyma
• 2 kisebb krumpli
• 2 marék zöldborsó
• só
• bors
• 2 evökanál olaj
  
• tárkony
• ecet
• joghurt/kefír
• citrom
  

az olajat egy nagy lábosban kicsit felmelegítem, az apróra vágott hagymát megfuttatom rajta, majd hozzáadom a felkarikázott fehér és sárgarépát, a felkockázott zellert, és a szintén felkockázott krumplit. amikro ezek is kicsit megpirultak a hagymával együtt, hozzáadom a gombát meg a zöldborsót, kicsit pirítom megint, majd sózom, hozzáadom a tárkonyt (én jó sokat szoktam) és felöntöm cc 8dl hideg vízzel, és adok hozzá bö három evökanál ecetet, majd lassú tüzön felforralom cc fél óra alatt.
amikor az összes zöldség puha, hozzáadom a joghurtot/kefírt, esetleg utánsózom és persze borsozom.
forrón tálalom kis extra joghurttal a tetején és frissen belefacsart citrommal.

házi kenyér

ennek a kis zsemlének a recpetjét Dániában kaptam Ayman(Palesztína) barátomtól, aki remek chef és naponta friss kenyérrel örvendezetett meg bennünket az iskolában. hétvégente bruch alkamából gyakorta zsemlék kerekedtek a kenyértésztából, és még hamarabb elfogytak, mint a hagyományos kenyér. a zsemlécskék zsenialitása, a könny, egyszerűen elkészíthető tésztában, és a végtelen ízesítési lehetőségekben rejlik. ugyanúgy lehet édes, mint sós, csak napi hangulaton, pillanatnyi készletünkön múlik, hogy mi is lesz belőlle. a titok egyébként az előmelegített sütőben lakik...

hozzávalók

• 1/2kg liszt - én általában háarom különböző lisztet használok, mint teljes kiörlésű, de abszolút ízlés szerint variálható a dolog. tényleg bármilyen liszttel működik.
• 1/4 kg zabpehley
• 1 evőkanál méz
• 1 evőkanál olaj
• 25 gramm élesztő
• 1 teáskanál só
• 1 marék apróra vágott szárított paradicsom/medvehagyma/olajbogyó/mazsola/STB
• 4 dl melegvíz
• 2 evőkanál kefír vagy joghurt

az élesztőt feloldom a vízben a mézzel együtt, majd hozzáadom a liszt(eket), a zabpelyhet és a kefírt vagy joghurtot majd alaposan összekeverem. sűrű, erősen galuska tésztára emlékeztető kulimászt kell kapnom, ehhez hozzáadom az olajat, a sót és a végül az aktuális ízesítőt, de persze ha nem teszek bele semmit akkor is zseniális. nagyon fontos, hogy a só és a szárított dolgok utoljára kerüljenek bele, különben sajnálatos módon kinyírják atz élesztőt. miután alaposan újra ősszekevertem, meleg, nem huzatos helyen 20-30 perc alatt megkel - ha épp úgy jön ki, hogy csak reggelre kell a kenyér, akkor frissentartó fóliával letkarva a hűtőben egy éjszaka alatt is remekül megkel - a megkelt tésztát két kanál segítségével sütőpapírral bélelelt tepsibe "szagatom". cc két bő evőkanálny tészát kikanalzok, az egyik kanállal, és a máasikkal átveszem. a két kanál között a puha, képlékeny tészta lassan gömbölyded zsemlécskéve alakul. na ekkor a tepsibe teszem. egy sütőtepsibe cc 9 zsemle fér el kényelmesen. a zsemlék tetjét 1 dl víben elkevert teáskanál olajjal megkenegetem, majd a gázsütőben a legnagyobb fokozaton, állítható hőmérsékletnél 225 fokon cc 15-20 őerc alatt készre sütöm. a tetjét meg lehet szórni búzadarával, mákkal zsezámmaggal, vagy amivel csak jólesik. két napig marad friss.

limoné e mentha

ez az olasz tészta abszolút kedvenc. pont ugyanolyan jól esik fázós februári ebédeken, mint fülledt nyári vacsokárokon, vagy az első tavaszi napsütésben. a téli napokon egy falat nyarat ad, nyáron pedig könnyűségével hódit, és jó barátja egy pohár hűvösen gyöngyöző habzóbornak, arról nem is beszélve, hogy elkészítése nem igényel sem különösebben sok időt, sem komoly tudást, cserébe komoly közönségsikert lehet vele aratni, még az elsőre fanyalgók is repetáért fognak esedezni. lássuk hát azt a medvét. akarom mondai pastát.

hozzávalók - per fő

• 1/2 lime
• 1/4 friss piros vagy zöld chilie paprika
• 5-6 mentlavél vagy 1/4 csapott kiskanál menta paszta (indiai boltokban kapható)
• 10 gram vaj
• 3 evőkanál zöldségalaplé (lehet proból is)
• 200 gramm kifőtt tészta (spagetti vagy tagliatelle)
• frissen reszelt parmezán

a tésztát forrásban lévő vízben megfőzöm, hogy al dente, azaz még pont harapható legyen. egy mély serpenyőben megolvasztom a vajat. amikor már forr megfuttatom benne a chiliet, majd hozzáadom a levest a mentleveket, vagy pasztát, és belecsavarom a lime levét. a kifőtt tésztát leszűröm, és összekeverem a szósszal alaposan azon melegében. tálaláskor megszórom parmezánnal. sosem marad belőlle egyetlen falat sem.