pasta

már régi vágyam volt a home made pasta. irigykedve néztem a mindenféle főzős műsorokban, ahogy mosolygó, vékony nők sitty-sutty csinálják a tésztát minden nehézség nélkül. azt éreztem nekem is kell egy tésztagép. így addig-addig jártam utána, míg a Hunyadi téri piacon sikerült beszereznem az új barátot. azóta nincs megállás, a gép meg én haknizunk. van hogy együtt, van, hogy csak én meg a végtermék a kis dobozkában. ami a legszembetűnőbb különbség, hogy a tészta főzési ideje valóban lecsökkent 2-3 percre, és hát az íz, no mercy. ahogy kenyeret sem veszek jóideje, úgy fest, tésztát sem fogok, hacsak nem a jó öreg napközis kagylótésztára fogok vágyni.

a tészta receptje ahányházannyiszokás dolog, szóval ez itt az én verzióm:

hozzávalók

• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 0,5 dl víz
• só
• bors

a lisztet átszitálom, majd beleadom az összes hozzávalót, és szép, fényes, kemény tésztát gyúrok belőle. felhasználás előtt fél-egy órát pihentetem a hűtőben, majd hat darabba szedem, kukacformára gyúrogatom őket, és kinyújtom a géppel. ha olyanom van, simán csak a széles metéltvágóval összevágom a lapokat, ha meg olyanom van, nem vágok semmit. lisztes deszkára teszem, a feléig megkenem tojással, kis kupacokat halmozok rá, pl. friss kecskesajtból, olyan 2 centi távolságra egymástól, és fél centire a tészta szélétől. majd ráhajtom a másik felet és a kupacok között óvatosan lenyomogatom. derelyevágóval kockákra vágom és forró vízben 3 perc alatt megfőzöm. ezt ha akarom, már raviolinak is hívhatom.